Rácz Ervin szervező köszöntése után Kovács Sándor esperes a 111. zsoltár szavait tolmácsolva kért áldást a rendezvényre. A Szatmári Református Egyházmegye ifjúsági táborában megalakult lelkes csapat, a Bízz Band kezdte a Róla szóló bizonyságtételt, buzdítva az őket követő prédikátort, és nem csak: „Indulj és menj, hirdesd szavam!" Varga Botond kisbábonyi lelkipásztor igehirdetésében a szabadság gondolatát a mindennapok szintjére alkalmazta: „Énekeljetek az Úrnak, áldjátok az ő nevét; hirdessétek napról-napra az ő szabadítását!" (Zsolt 96,2) Bátorított arra, hogy érezze jól magát a gyülekezet, hiszen van ok az örömre Krisztusban!
A Reménység Együttes Udvarfalváról „hozta a lángot" Ott van az Úr, Ő ott lakozik, ahol a dicséret szól - énekelték. Tényleg ott volt. Koncert közben egy fiatalember állt elő a csapatból. Személyes élettörténetét kitárva mondta el, hogyan hozta ki őt Isten a legreménytelenebb helyzetből. Ezt a kimondhatatlan boldogságot énekelve, táncolva, reménytelien lehet tovább adni. Úgy, ahogy azt a Maros megyeik tették.
Van-e kiút a legnagyobb mélységekből? Mi az igazi szabadság? Érdekes, élő interjúban hallhattak erről a jelenlevők Boros Lajostól, a váci börtön volt rabjától, aki huszonkét év után szabadult és elmondta, hogyan szabadította meg őt Isten a belső rabságtól még szabadulása előtt húsz évvel. Olyan erő lakozott a bizonyságtételben, hogy szájtátva, csodálkozva érezte a gyülekezet: ez az ember úgy beszél Istenről, mint aki éppen tőle jön. Ömlött az áldás, áradt a jóság szavain keresztül, mert jó az Isten. Egyébként még az alkalom előtt a bizonyságtevő a Szatmárnémeti Büntetésvégrehajtó Intézetben nyitotta meg az evangelizációs imahetet, ami jövő héten fog folytatódni vendéglelkészek igehirdetéseivel.
Hanna és Zenekara rendkívül értékes és profi előadásmódban, csodálatos énekhangokkal megáldva dicsérte az Urat és énekeltette meg a gyülekezetet is, mintha az előző bizonyságtételre együtt válaszoltak volna: „Csak állok, és nézlek Téged, hogy mit tettél értem. Szerelmed, mely több mindennél, megváltoztatott engem!" A nyári, nagytarnai ifitábor himnusza is felcsendült: „Nagy neved hívom én, felnézek a vizek fölé." S, ha nem is tudjuk, a szél honnan fúj, és hova megy, vágyjunk arra, hogy Isten Lelke vezessen. Ne számítson más, ne legyen ennél fontosabb, tervébe használjon minket Urunk! - hangzott az imakérés.
Hogy mi az evangelizáció? Nem más, mint az, ha valaki elmondja a másiknak, hol lehet kenyeret kapni. Nos, aki részt vett az alkalmon, lelki táplálékot csordultig kapott, s ugyan a tiszta volt az ég, de a bizonyságtévők fellege vett körül mindenkit. Köszönet érte azoknak is, aki tettek azért, hogy ez az alkalom létrejöjjön!